„Immár több mint fél évszázada, hogy új város épült fel Dél-Borsodban, a Tisza partján. Egy olyan város, amelynek már a születése előtt megkülönböztetett szerepet szántak, és már akkor „mintaváros”-nak hívták, amikor az építését még el sem kezdték. Kezdetben még neve se volt, és jobb híján Tiszapalkonya–Újvárosnak vagy kooperációs lakótelepnek nevezték. A lakótelep építése azonban Tiszaszederkény határában indult el, így egyre inkább elterjedt a Tiszaszederkény–Újváros elnevezés, még annak ellenére is, hogy a távolról ide szakadt dolgozók egy faluba költöztek be.(1)
Az Újváros analógiájára kezdték el a hatvanas évektől a falut Óvárosként emlegetni a hétköznapi és a hivatalos nyelvben. Az elnevezés sem az új részben, sem Szederkényben nem tudott gyökeret ereszteni, bár használták, de mindenki érezte a kifejezés visszásságát. A falu nem épült egybe a „várossal”, a település három elkülönülő részének egyike az Óváros vagy I. kerület. Így a község sosem válhatott a klasszikus értelemben vett ódon hangulatú óvárossá.
1. Kákóczki Balázs: A megtervezett város: Tiszaújváros építésének története 1955-től 1991-ig. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város Önkormányzata, 2019. p. 9.